A Tokaji borvidék klimatikus adottságai
A Tokaji borvidékre a mérsékelten meleg-száraz kontinentális éghajlat jellemző. A hőhullámos, aszályos nyarak és a hideg telek hiánytalanul kielégítik a minőségi szőlőtermesztés klimatikus feltételeit, ez azonban magában nem elég ahhoz, hogy világhírű édes borok készüljenek a tokaji termésből.
A szőlőtermesztésre legalkalmasabb területek a déli, dél-nyugati, illetve dél-keleti kitettségű, 25 °-nál nem meredekebb lejtők 300 m tengerszint feletti magasságig.
10,8 ºC
525 mm
2009 óra/év
Október 25
A képlet azonban ennél több összetevőt igényel, amik egyedivé és sokszínűvé teszik a tokaji makro- és mikroklímát:
- a Zempléni-hegység déli lankáin fekvő termelőhely felszíne markánsan tagolt, ami további pozitív hatást gyakorol a szőlőültetvényekre
- az uralkodó szélirány észak-keleti, azonban Zempléni hegység vonulatai hatékonyan védik a délies kitettségű lejtőket a hideg, esetenként viharos szelek károkozó hatásától.
- A borvidéket határoló Bodrog, illetve Tisza folyók, valamint az azok medrét övező nedves kaszálórétek, legelők közelsége elősegítik az aszúsodás folyamatát. Ez a jelenség kulcsfontosságú szerepet tölt be a világon egyedülálló tokaji borkülönlegességek előállításában.
Az aszúsodás elindulása, vagyis az érett bogyók botritiszes fertőzése tehát szorosan összefügg a párás, nedves, őszi időjárással.
A szőlő szürkerothadását okozó penészgomba. Kedvező körülmények között nemesrothadás – aszúsodás - lép fel.
De akkor miért van szükség a napsütésre egy tökéletes évjárathoz?
A válasz egyszerű: a felkelő nap felszárítja a hajnali harmatot, ezzel gyorsítva a bogyók vízvesztését és az aszúsodás folyamatát. Ennek az ismétlődésnek az eredményeként képződnek a fürtökön a nemesrothadáson és töppedésen átesett, különleges beltartalommal, utánozhatatlan íz, zamat és aroma anyagokkal, valamint sajátos botritiszes jegyekkel rendelkező, a Tokaji borvidék számára méltán világhírnevet szerző aszúszemek.
